A patina-és cinkréteg lombkorróziója
A szél nyomóerejének hatására a lomblevél esős időben oldalról hozzáragad a kívülről fényes oszlophoz. A lomblevél és az oszlop között az eővízből és permetezőszerből, nedves filmréteg keletkezik. A kémiailag agresszív permetezőszer szétroncsolja a patina- és cinkréteget és végül megtámadja az acélt. Ez a lombkorrózióként jellemezhető jelenség csökkenti az acéloszlopok élettartamát. A kívül elhelyeszkedő kampók esetében - mint a DR. Reisacher GmbH oszlopainál (a P6-os kivételével)- a lomblevelek elrúgják magukat a kiálló kampótól, ahelyett, hogy nagy felületen hozzátapadnának. Ez a horganyzást még inkább óvja.
Megjegyzés: Ajánljuk, hogy az oszlopokat a második szőlőgenerációban „forgassák”, mivel az időjárásnak kitett oldal erősebben igénybe van véve.
A patinaréteg a rozsdától érintetlen marad
Az oszlopok néhány éves alkalmazását követően előfordul, hogy a rozsdásodó huzaloktól barna rozsdacsík fut le az oszlopokon, melyek rozsdarészecskéi az oszlop patinarétegén rakódnak le. A felhalmozódott rozsdaréteg alatt azonban, a patinaréteg ép marad. Néhány év múlva, egy új telepítésben a felületen megtapadó rozsdaréteget az eső lemossa.
Olajozott és passzivált/inaktivált oszlopok
A galvanizált oszlopokat alkalmanként beolajozzák. Észre vehetik, amikor az oszlopoktól zsíros lesz a kezük. A galvanizált oszlopok olaját, az oszlop gyártása előtt az előhorganyzott szalag anyagára viszik fel, hogy a kialakításnál lehetőleg minél kevesebb cinket dörzsöljenek le. AZ olajos filmréteg befedi a fényes cinkfelületet és először az oszlopot több erős esőzés kell, hogy érje ahhoz, hogy a talajzónában kialakulhasson a szürke patina-védőréteg. Amennyiben a téli nedvesség beállta előtt ez nem alakult ki, úgy a cinkréteg a következő tavasszal erősen sérül vagy szétesik. Az oszlop így hamar rozsdásodásnak indul a talajzónában, és végül eltörik. Az oszlopok beolajozásához hasonlüó hatás érhető el, ha a cinket inaktiválják (pl. Foszfatálással) és így hosszan világosan csillogó marad.
